A változókor sok nő számára nem ott válik igazán nehézzé, ahol várják. Nem csak a hőhullámoknál vagy az alvászavarnál, hanem akkor, amikor az érzelmek kiszámíthatatlanná válnak. Amikor egyik nap még „rendben vagy”, másnap pedig könnyek jönnek ok nélkül. Az érzelmek elfogadása ebben az időszakban nem luxus és nem lelki pluszmunka — hanem a belső stabilitás egyik legfontosabb alapja.
Változókor mint érzelmi átmenet
A változókor nem csupán testi átalakulás, hanem mély érzelmi átmenet is, ami újfajta belső alkalmazkodást kíván. A hormonális ingadozás hatással van a hangulatra, az energiaszintre, az önképre, valamint arra, ahogyan önmagunkhoz és a világhoz viszonyulunk. Sokan ilyenkor még ha tudattalanul is a „tartsd magad” stratégiát választják: kifelé erősnek, pozitívnak mutatkozni, miközben belül fáradtak, ingerlékenyek vagy bizonytalanok, érzelmileg túlterheltek.
Ez a belső kettősség – a külső kontroll és a belső kimerültség – idővel feszültséget teremt. Az érzelmek elnyomása látszólag önuralomnak tűnhet, valójában azonban éppen az önszabályozás alapját gyengíti meg: az el nem ismert érzések rejtett módon irányítják a reakciókat, csökkentik a belső biztonságérzetet és aláássák az önbizalmat. A coaching szemlélet ebben a folyamatban fordulópontot kínál. Nem az érzelmek „kezelésére” vagy kordában tartására törekszik, hanem azok tudatos felismerésére, megértésére és integrálására.
Az érzelmek elfogadása érett belső vezetés, amikor egy nő megengedi magának, hogy ítélkezés nélkül kapcsolódjon a belső élményeihez és büszkén felvállalja azokat. Változókorban a coaching támogatja az önelfogadást, érzelmileg tehermentesít, hogy ez az életszakasz az érzelmi érettség és az önazonosság új szintre emelkedjen.
Túlterheltségtől az önelfogadásig
A változókorban sok nő érzi úgy, mintha minden fronton helyt kellene állnia: munka, család, kapcsolatok, miközben a test és a lélek is új ritmust keres. A hormonális változások — például az ösztrogén csökkenése és a stresszhormonok fokozott jelenléte — felerősíthetik az érzelmi érzékenységet, a szorongást és a hangulatingadozásokat.
Ehhez gyakran társulnak kimondatlan elvárások:
„Légy türelmes.”
„Ne panaszkodj.”
„Más is átmegy ezen.”
A probléma nem az érzések megléte, hanem az, hogy nem kapnak teret. A tagadás, az érzelmek elnyomása rövid távon működhet, hosszú távon azonban kimerültséget és önbizalomvesztést okoz. Az első valódi lépés ezért nem az, hogy megváltoztatod, amit érzel, hanem az, hogy megengeded magadnak, hogy érezd.
Miért fontos minden érzelmet komolyan venni?
A negatív érzelmek – düh, szomorúság, félelem, csalódás – nem hibák, hanem jelzések. A test és a lélek kommunikációs formái, amelyek azt mutatják meg, mire lenne most szükséged.
- A harag gyakran azt üzeni: határt kell húznod.
- A szomorúság teret kér az elengedéshez.
- A szorongás arra hív, hogy lelassíts és rendezd a gondolataidat.
Amikor ezeknek az érzéseknek ítélkezés nélkül adsz teret, az nem gyengeség. Sokkal inkább visszanyered a kapcsolatot önmagaddal. Az elfogadás nem azt jelenti, hogy minden rendben van, hanem azt, hogy nem fordulsz el magadtól akkor sem, amikor nehéz helyzetbe kerülsz.
Coaching példa: amikor az érzelem útmutatóvá válik
Képzeld el, hogy egy reggel kimerülten ébredsz. Előző este alig aludtál, mert hőhullámaid voltak. A tükörbe nézve eszedbe jut:
„Nem bírom már ezt a testet.”
Ez a mondat önmagában is érzelmeket indít el: dühöt, szégyent, szomorúságot. Ha ilyenkor elkezded hibáztatni magad, a feszültség tovább nő.
De mi történik akkor, ha megállsz, és együttérzőbben reagálsz?
„Teljesen érthető, hogy kimerült vagyok. Nehéz éjszakám volt, és most pihenésre van szükségem, nem önbírálatra.”
Ezzel egy pillanat alatt átkapcsolsz önítéletből önelfogadásba. Nem tagadod az érzést – érvényesíted. És ettől kezdve már nem az érzelem irányít téged, hanem te irányítod a reakcióidat.
A gondolatmodell: hogyan alakítja az érzelem a tested állapotát
A coachingban gyakran használt gondolatmodell segít megérteni, miért nem az események, hanem a róluk alkotott gondolataink határozzák meg az érzelmeinket és reakcióinkat.
Egy változókori példa:
Egy nehéz éjszaka után a gondolat az, hogy „nem bírom tovább”. Ez tehetetlenséget és szorongást kelt, ami visszahúzódáshoz, bűntudathoz vezet — az eredmény pedig még nagyobb kimerültség.
Amikor a gondolat együttérzőbbé válik „Most nehéz, de ez nem tart örökké. Tudom, mi segít ilyenkor.” az érzelmi állapot is változik. Megjelenik a megkönnyebbülés, a megengedés, az önbizalom.
Ez az apró belső váltás nemcsak lelki, hanem testi szinten is hat: az idegrendszer nyugalmi üzemmódba kapcsol, a stresszreakció csökken.
Gyakorlat: adj teret minden érzésnek
Ha túlterheltnek érzed magad a változókor idején, próbáld ki ezt az egyszerű, mégis mély gyakorlatot.
Először állj meg, és figyelj a légzésedre. Ne változtasd meg, csak észleld. Engedd meg magadnak, hogy megnevezd, amit érzel: feszültség, kimerültség, düh vagy szomorúság.
Mondd ki magadban: „Most ezt érzem, és ez rendben van.”
Amikor nevet adsz az érzésnek, már nem sodor el teljesen.
Ezután tedd fel a kérdést:
„Mit üzen nekem ez az érzelem?
Mire lenne most igazán szükségem?”
A válasz gyakran meglepően egyszerű: lehet, hogy csak egy sétára, egy kellemes fürdőre, egy ölelésre vagy egy kis csendre van szükséged.
Az érzelmek mint szövetségesek
A változókor egyik legnagyobb, ritkán kimondott ajándéka az, hogy megtanít másképp kapcsolódni önmagadhoz. Nem a tökéletességen keresztül, hanem a sebezhetőségen át. Amikor minden érzésednek teret adsz — nemcsak a könnyűnek, hanem a nehéznek is — belső bizalom születik.
Ez az önelfogadás nem azt jelenti, hogy mindig jól érzed magad. Hanem azt, hogy nem hagyod magadra önmagad akkor sem, amikor éppen nem vagy rendben.
Egy lépéssel közelebb önmagadhoz
Az érzelmeid nem ellenségek, hanem útjelzők. Amikor nem próbálod elhallgattatni őket, hanem meghallod, mit üzennek, az életed fokozatosan kikerül a „túlélés” üzemmódból — és visszatérsz önmagadhoz.
