A harmincas évei második felében a legtöbb nő még javában aktív, lendületes, sokszor épp a csúcsteljesítmény fázisában van a munkájában, az anyaságban, az önmegvalósításban. A menstruációs ciklus többnyire még rendszeres… mégis történik valami a háttérben. Apró hangulati kilengések, megmagyarázhatatlan fáradtság, cikluson belüli zavarok. Ez kevésbé feltűnő, inkább egy finom átállás: a hormonrendszer lassan új pályára tér. De vajon mit is jelent ez pontosan?

A hormon változás nem mindig látványos

Sokan úgy gondolják, hogy a hormonális változások valahol az ötvenes évek körül kezdődnek, amikor a havi ciklus kezd rendszertelenné válni, és a hőhullámok már kopogtatnak. Pedig a valóság egészen más. A változás valójában évekkel korábban elkezdődik, gyakran már a harmincas évek végén. Ja! és nem feltétlenül a menstruáció változásával indul.

A hormonrendszer ritmusának finom eltolódása olyan tünetekkel kezdődik, amelyek könnyen összetéveszthetők a túlterheltséggel, stresszel, évszakváltással, vagy egyszerűen csak a hétköznapok taposómalmának számlájára írjuk. Sokan nem is sejtik, hogy amikor 36-38 évesen fáradékonyabbak, ingerlékenyebbek, kevésbé motiváltak vagy érzékenyebbek lesznek, annak hátterében már nagy valószínűséggel a hormonrendszerük egyensúlyának finom eltolódása áll.

Mi zajlik a háttérben? Három hormon, ami irányítja a finom eltolódást

Ahhoz, hogy megértsd, miért érzed magad máshogy már a harmincas éveid második felében fontos ránézni a kulcsszereplőkre. Bár a hormonrendszer ennél jóval összetettebb, mégis van három fő hormon, amelyek ilyenkor különösen érzékenyen reagálnak a körülményekre és szinte minden változást beindítanak vagy felerősítenek.

Finom, de határozott változások

• A progeszteronszint csökkenése; ovuláció nélküli ciklusok gyakoribbá válnak = alvászavar, fáradékonyság
• Ösztrogéndominancia; a hormonális arány eltolódik = PMS, puffadás
• Kortizolszint emelkedése; a stresszválasz felerősödik = ingerlékenység, kimerültség

A progeszteron, az ösztrogén és a kortizol hármasa finoman, de határozottan új pályára állítja a tested működését. Ezek a hormonok nem elszigetelten hatnak, hanem szorosan összefonódva alakítják a ciklusod ritmusát, a hangulatod, az energiaszinted és a stressztűrő képességed. Nézzük meg közelebbről, hogyan is működik ez a három hormon és milyen jelekre érdemes figyelni.

Progeszteron hormon; elsőként távozik a színről

A hormonális átmenet egyik első szereplője a progeszteron. Ez a hormon a ciklus második felében, az ovuláció után termelődik. Ha viszont egyre több olyan ciklusod van, amelyben nem történik meg az ovuláció, akkor a progeszteronszinted csökkenni kezd – még akkor is, ha a menstruációd látszólag „jön rendesen”.

A progeszteron nemcsak a termékenységhez kapcsolódik, hanem fontos szerepet játszik az alvás minőségében, a stresszreakció szabályozásában, a szorongás csökkentésében és az idegrendszeri egyensúly fenntartásában is.

Amikor ez a hormon fokozatosan visszavonul, a szervezet egyre kiszolgáltatottabb lesz a külső hatásoknak: a stressz erősebben hat, az alvás felszínesebbé válik, könnyebben jelentkezik ingerlékenység vagy érzelmi hullámzás.

Tipikus jelek:

• fokozódó PMS (hangulatingadozás, mellfeszülés, édesség utáni vágy)
• rövidülő luteális szakasz (a ciklus második fele)
• alvászavar, nehezebb elalvás vagy korai ébredés
• szorongás vagy „belső nyugtalanság” érzése

Ösztrogén hormon; néha túlzásba esik

Sokan meglepődnek, amikor azt hallják, hogy ebben az életkorban nem csökken, hanem éppen hogy időnként megemelkedik az ösztrogénszint. Ez az úgynevezett ösztrogéndominancia állapota, amely nem feltétlenül azt jelenti, hogy túl sok az ösztrogén – hanem azt, hogy a progeszteronhoz képest túlsúlyba kerül.

Ez a hormonális arányeltolódás sok nőnél vezet jellegzetes testi tünetekhez, például mellek érzékenységéhez, fejfájáshoz, puffadáshoz, ciklus közbeni pecsételéshez vagy menstruációs erősség változásához. Az ösztrogéndominancia mentálisan is hat: ingerlékenység, sírósság, fáradtság, vagy épp túlérzékenység jelentkezhet.

Ismert tünetek:

• vízvisszatartás, puffadás, testsúly-ingadozás
• menstruációs vérzés erősebbé válása
• migrén vagy fejfájás a ciklus második felében
• túlérzékenység, hangulatingadozás

Kortizol hormon; elefánt a porcelánboltban

A hormonrendszer összekapcsolt rendszerként működik – ha az egyik része változik, az kihat a többire is. A kortizol, a stresszhormon szintje például különösen érzékenyen reagál ezekre a hormonális finomhangolásokra. Ha a progeszteron már kevésbé tudja „kiegyensúlyozni” az idegrendszert, akkor a stresszválasz aktívabbá válik, és a kortizol szintje emelkedhet.

Ez könnyen egy örvénylő spirált indíthat el: a fokozott stressz rontja az alvást, az alvásproblémák tovább fokozzák a stresszt, a kimerült idegrendszer pedig még jobban megterheli a hormonháztartást.

Ezért is különösen fontos ebben az életkorban tudatosítani: a hormonális egyensúly nemcsak nőgyógyászati kérdés, hanem idegrendszeri, életmódbeli és érzelmi kérdés is.

Most kezdődik az igazi öngondoskodás ideje

Nem akkor kell cselekedned, amikor már elviselhetetlenek a tünetek, hanem amikor a tested még csak halk, de egyértelmű jeleket küld. A harmincas évek második felében egy új ciklus kezdődik, ami nem a termékenység végéről, hanem egy újfajta tudatosságról szól. Ez az életszakasz ideális arra, hogy a hormonrendszerünket, a női test ciklikus működését megtámogassuk, a stresszre adott válaszreakciókat csökkentsük, és a tápanyag- és antioxidáns-bevitelt optimalizáljuk. Minden, amit a testedért teszel, pl.: az alvásminőség javítása, a stressz csökkentése, a ciklusod megfigyelése, a táplálkozásodra fordított figyelem hatással van a hormonrendszered jövőjére. Itt az idő, hogy megtanulj együttműködni a tested ritmusával, és biztosíts mindazt, amire szüksége van.