A nők születéskor meghatározott mennyiségű petesejttel rendelkeznek. Ez a mennyiség az életkorral egyre csökken, de általában 45-55 éves kor között a petesejtek érése megszűnik. Ezzel egy időben a női nemi hormonok (ösztrogének és progeszteron) termelődése is csökken. A folyamat hónapokat, éveket is igénybe vehet, miközben a hormonok csökkenésének mértéke meglehetősen hektikus. Ez számtalan kellemetlen tünettel jár. Ezt a változékony időszakot nevezzük változókornak.
Az alacsonyabb hormonszintnek hosszabb távon súlyosabb egészségkárosító következményei lehetnek. Ezek közül a legjelentősebb a csontritkulás, és a szív- és érrendszeri megbetegedések. A változókori tünetek és a hormonhiány miatt fellépő veszélyeztető tényezők kiküszöbölésének egyik lehetséges eszköze a hormonpótló terápia. Ez azonban újabb kockázatokat hordoz; növelheti az emlődaganatok kialakulásának esélyét, valamint a vérrög-képződés és stroke előfordulását.
A hormonpótló terápia káros mellékhatásai miatt a nők egyre inkább elutasították a gyógyszeres kezelést és egyre nagyobb igény jelentkezett a természetes megoldások iránt. Ekkor került a figyelem középpontjába a növényi eredetű ösztrogének / fitoösztrogének alkalmazása. A tudományos világ érdeklődését felkeltette az a tény, hogy az ázsiai nők körében a változókor kevésbé ismert, a tünetek alig, vagy egyáltalán nem jelentkeznek és a hormonfüggő daganatok előfordulása is lényegesen kevesebb. Ezt azzal magyarázták, hogy az ázsiai nők étrendje jelentős mértékben tartalmaz fitoösztrogén tartalmú élelmiszereket (pl.: szója). Ebből egyes kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a fitoösztrogén tartalmú ételek csökkentik a változókori tüneteket.
Az ösztrogének azonos hatású, hasonló szerkezetű vegyületek összessége, amelyek fő képviselői az ösztradiol, az ösztron és az ösztriol.
Fitoösztrogének
A fitoösztrogének növényi eredetű vegyületek, amelyek – a nemi hormonokhoz hasonlóan – képesek az emberi szervezetben lévő sejtek ösztrogén receptoraihoz kötődni és a “valódi” ösztrogén hormonokhoz hasonló biológiai hatásokat kiváltani.
Az emberi ösztrogénreceptoroknak két típusa van; α és β. Az ösztrogén hosszú távon előnyös hatásainak többsége a β-receptorokon keresztül alakul ki.Míg az emberi ösztrogén egyenlő mértékben kapcsolódik mindkettőhöz, addig a fitoösztrogének többnyire a β-receptorokhoz. Ennek köszönhetően a fitoösztrogének úgy csökkentik a változókori tüneteket, hogy közben az ösztrogénekre jellemző mellékhatásoktól mentesek. S mivel pár óra alatt lebomlanak, kevésbé terhelik meg a szervezetet.
A fitoösztrogén vegyületek (kémiai szerkezetük alapján) négy csoportra oszthatók:
- izoflavonoidok (a következő növényekben találhatóak: szója, komló)
- lignánok (lenmag, földieper, áfonya és zöld tea)
- kumesztánok (szójacsíra, hüvelyes zöldségek).
- stilbének (kékszőlő, földimogyoró)
A fitoösztrogének nem csupán változókorban fejtik ki kedvező élettani hatásukat. A változókori tünetek enyhítése mellett a következő pozitív hatással rendelkeznek:
- Szabályozzák a menstruációs ciklust
- Csökkentik a káros xenoösztrogének hatását
- Kiegyensúlyozzák a női hormonrendszert.
- Hozzájárulnak a csontok szilárdságához és a csontritkulás megelőzéséhez
- Elősegítik a szív- és érrendszeri betegségek megelőzését
Fitoösztrogén tartalmú élelmiszerek
Több mint 300 növényben mutattak ki kisebb-nagyobb mértékű fitoösztrogén koncentrációt. Ezek közül a legjelentősebbek:
hüvelyesek (szójabab és az ebből készült ételek: tempeh, miso, tofu), babcsírában, lencsefélék, borsó;
Az ösztrogénhiányos állapot ellensúlyozására a fitoösztrogénekben gazdag ételek hatékony és mellékhatásoktól mentes megoldásnak bizonyulnak. E mellett változatos és egészséges étrend összeállítását teszik lehetővé változókorban.
