A változókor – ahogy a nevében is benne van – az átalakulás időszaka. Az életben bekövetkező többi, jelentős változáshoz hasonlóan, mint például a kamaszkor, a házasságkötés, vagy a szülővé válás, a változókor is egy csomó bizonytalanságot kelt. Ennek a bizonytalanságnak jórészt az az oka, hogy olyan változások zajlanak a testünkben, amelyek csak úgy, maguktól megtörténnek. Ettől sokan azt érezhetik, hogy elveszítették az irányítást a saját testük felett.
Egyes nőknél a változókor tünetei, mint amilyen a súlygyarapodás, a hajhullás, a száraz bőr, újabb csapást jelentek a nők önbecsülése ellen. Egy okos, tanult nőnek komoly csapást jelenthet a változókorban szintén gyakori memória- és koncentrációs zavar. Van olyan barátnőm, akinek a terméketlenség beállta a nőiségét, a női mivoltát ingatta meg. Azok a társadalomban – sajnos a nők körében is – általános nézetek sem segítenek a nők magabiztosságának megőrzésében, amelyek a változókort a vitalitás és az ifjúság elvesztésével társítják.
A sztereotípiákon túlmenően a változókor hátterében megbújó hormonális változások az agy azon területeit is befolyásolják, amelyek a jó közérzetet, kiegyensúlyozott lelkiállapotot, a nyugalmat és az önuralmat szabályozzák. Ez is csak tovább rontja a helyzetet. Azt az intenzív, több frontos támadást, ami egy nőt változókorban ér, csakis szilárd és reális önismerettel lehet kivédeni!
De mit is jelent a reális önismeret?
Röviden: az önismeret az önmagunkról való reális tudást jelöli.
Hosszabban:
Azt, amikor képességeinkkel, adottságainkkal, tudásunkkal tisztában vagyunk. Mert hogyan is tudnánk hasznosítani a képességeinket, adottságainkat, az általuk nyújtott lehetőségeket, ha nem ismerjük azokat?
Határozott képünk van érdeklődési körünkről, akaraterőnkről, feszültség- és kudarctűrő képességünkről. Ezek nélkül nem találnánk értelmes elfoglaltságot, nem érhetnénk el eredményeket az életünkben.
Ismerjük személyiségünk erősségei mellett a hiányosságait is. Hogyan tervezhetnénk a jövőt, hogyan állíthatnánk magunk elé célokat, ha nem ismerjük önnön korlátainkat?
Értjük és megértjük a viselkedésünk hátterében meghúzódó okokat, azok mozgatóit. Miből meríthetnénk erőt, ha nem ismernénk a személyes motivációnkat, hogyan érhetnénk el akkor a céljainkat?
Megtaláljuk helyünket és helyesen ítéljük meg saját szerepünket és azok hatását a szociális térben. Hogyan tudnánk beilleszkedni és hasznos tagjává válni a közösségnek, hogyan tudnánk másokkal együttműködni, ha nem ismerjük saját szerepünket és azt, hogy milyen hatást gyakorlunk embertársainkra.
Ha végig gondoljuk az előzőeket be kell látnunk, hogy az önismeret valóban jelentős erőforrás. Szükséges ahhoz, hogy sikeres életet éljünk.
Hogyan tehetünk szert reális önismeretre?
Azt, hogy milyennek tartjuk magunkat, egyrészt a környezet visszajelzései, másrészt a saját tapasztalataink alakítják. A folyamat a születés pillanatában kezdődik és életünk utolsó percéig tart. Minél több emberrel találkozunk, minél több területen próbáljuk ki magunkat, annál több tapasztalatot és többféle visszajelzést kapunk önmagunkról. Ezeknek a tapasztalatoknak egy része reális. Ezek a nyilvánvaló (pl.: külső jellemzők, gesztus) tulajdonságaink.
A legtöbbünknek vannak irreális elképzelései önmagáról, hiszen a visszajelzéseket a saját érzelmi szűrőnkön keresztül értelmezzük attól függően, hogy mennyire tudjuk elfogadni a kritikát, a rossz szokásainkat, vagy éppen túlzottan nagyra értékeljük erényeinket. De a csomagoláson is sok múlhat; ha a másik fél őszinte közlési módja számunkra bántó, nem fogadjuk el annak valóságtartalmát. Aztán ott vannak azok a tulajdonságok, amelyekről nem tudunk, hiszen még nem kerültünk olyan helyzetbe (pl.: vészhelyzet), amelyben megmutatkoztak volna.
Ahhoz, hogy valaki a környezet visszajelzéseiből reális önképet alkothasson rendkívüli objektivitásra és előítélet mentességre lenne szükség. Mivel sok esetben ez ügyben a saját magunk útjában állunk, szükség lehet egy külső, objektív szemlélőre, aki őszintén, de kíméletesen, segítő szándéktól vezérelve nemcsak tudtunkra adja, de el is fogadtatja velünk személyiségünk jellemzőit.
A másik ember szubjektív véleményének kiküszöbölésére különféle önismereti módszerek, tesztek, tréningek, egyéni és csoportos terápiás foglalkozások kínálkoznak az önmagukat megismerni vágyóknak.
Önmagam keresése változókorban
Tájékozódás: A változókorban a tájékozódás sokat segíthet önmagunk megtalálásában. Aki tudja, hogy mivel áll szemben, ismeri a várható tüneteket és felkészül az előtte álló időszak kihívásaira, az nem csak a fizikai tüneteket képes enyhíteni, de elébe mehet a mentális és lelki megrázkódtatásoknak is.
Pozitív hozzáállás: Az a mód, ahogyan a nők a változókorhoz viszonyulnak, sok mindent elárul. Aki egy új életszakasz kezdetének tekinti, ami tele van lehetőségekkel, annak az önbecsülése nem fog sérülni változókorban sem. Sőt!
Szerencsére az idők változnak. Az a nézet, hogy a változókor a vég kezdete, elavult és hamis. Sok szempontból ez valójában egy izgalmas és dinamikus időszak kezdete egy nő életében.
Üdv.: Inci
